A kis perértékű ügyekre vonatkozó külön szabályrendszer nem újdonság a polgári perben. Bár az ilyen ügyek kategóriáját a szocialista perrendtartás több mint negyven évre száműzte a polgári perrendtartásból - tekintettel arra, hogy dogmaként tekintett az egységes első fokú eljárásra -, de azt megelőzően már a XIX. században ismert volt a sommás (bagatell) eljárás intézménye. A sommás eljárásról szóló 1893. évi XVIII. törvénycikk a kor kisperértékű ügyeit szabályozta, ugyanakkor lehetővé tette a modern eljárásjogi alapelvek (közvetlenség, szóbeliség, bizonyítékok szabad mérlegelése) érvényre jutását az általános eljárásban is. A Plósz Sándor-féle 1911. évi polgári perrendtartás a sommás eljárás elnevezés helyett a járásbírósági eljárás kifejezést használta. A sommás szóhasználat szűk körben, a birtokháborítási pereknél - a sommás visszahelyezési perek és a sommás határperek - maradt fenn.

Az 1953. január 1. napján hatályba lépő - ma is hatályos - Pp. megszüntette az első fokú eljárások közötti különbségeket, és csak az 1997. évi Pp.-novella vezette be újra a kis perértékű ügyek fogalmát, igaz, csak a fellebbezési eljárás vonatkozásában. Tizenegy éven keresztül - apró módosításokkal - a fellebbezési eljárásra volt korlátozva a kis perértékű szabályozás. Végül a 2008. évi XXX. törvény vezette be a kisértékű perek fejezetét, és az első fokú eljárásra vonatkozóan is teljes körű, külön eljárási rendet teremtett meg. A kisértékű perekre vonatkozó szabályok 2009. január 1. napján léptek hatályba.

A kisértékű perekre vonatkozó szabályozás kialakításakor a jogalkotó értelemszerűen azt a kodifikációs technikát alkalmazta, hogy az általános szabályokon végighaladva meghatározta azokat az eljárási jogintézményeket, amelyeket eltérően kívánt szabályozni. A törvény szerint kisértékű pereknek számítanak a helyi bíróság hatáskörébe tartozó perek, amelyekben az érvényesíteni kívánt pénzkövetelés az egymillió forintot nem haladja meg, és az eljárás a fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondás folytán alakult perré. A kisértékű perek fogalmából következik, hogy ha a követelés az egymillió forintot meghaladja, de az ötmillió forintot nem, és azt fizetési meghagyás útján kívánták érvényesíteni, akkor - ellentmondás esetén - szintén a helyi bíróság fog eljárni, de az általános szabályok szerint. Ha ötmillió forintot meghaladó követelést fizetési meghagyás útján érvényesítenek, akkor ellentmondás folytán értelemszerűen a megyei bíróság jár el.

387. § (2) A kisértékű perek szabályainak alkalmazhatósága tekintetében a per tárgyának a fizetési meghagyás iránti kérelem beadásakor fennálló értéke irányadó.

A pertárgy értékének kiszámításához ad támpontot ez a szabály, mely szerint a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem időpontját kell alapul venni a kisértékű perekre vonatkozó szabályok alkalmazhatósága tekintetében.

387. § (3) Ha a per keresetváltoztatás folytán nem tartozna a kisértékű perek körébe, a pert az általános szabályok szerint kell folytatni. A korábban megtett valamennyi perbeli cselekmény és nyilatkozat hatályos marad, azon perbeli jogok és kötelezettségek pedig, melyek gyakorlását vagy teljesítését a kisértékű perek szabályai határidőhöz kötötték, az általános szabályok szerint gyakorolhatók, illetve teljesítendők akkor is, ha a kisértékű perek szabályaiban meghatározott határidő már letelt.

Ha az eredetileg kisértékű perként indult ügyekben olyan mértékű keresetváltoztatás történik, amely hatására a követelt pénzösszeg az egymillió forintot meghaladja, akkor a pert az általános szabályok szerint kell folytatni. Ebben az esetben az eljárást nem kell elölről kezdeni, az addig megtett perbeli cselekmények hatályosak maradnak. Ezen kívül az eljárási cselekményekre a kisértékű perek szabályai között meghatározott határidők helyett is az általános szabályokat kell alkalmazni abban az esetben is, ha az adott határidő egyébként már - a kisértékű perek szabályai szerint - eltelt. Ez a szabály tehát garantálja, hogy a kisértékű perek köréből kieső perben az általános szabályok alkalmazandók, úgy, hogy ha adott esetben egy eljárási cselekmény teljesítésére nyitva álló határidő már eltelt, de az általános szabályok szerint akkor még lehetne teljesíteni azt az eljárási cselekményt, akkor a határidő feléled, és az eljárási cselekmény teljesíthető. Bár nem utal rá expressis verbis a jogszabály szövege, de a szabályozás logikájából nyilvánvalóan következik, hogy a határidő számításának alapjául az említett esetben is az eredetileg a határidő kezdetére okot adó cselekmény napja szolgál, és attól kell az általános szabályok szerint kiszámítani az eljárási cselekmény teljesítésére nyitva álló határidő utolsó napját. Megjegyzendő, hogy ha a kisértékű per szabályai szerint már nem lenne helye az eljárási cselekmény teljesítésének, de a határidő az említett módon feléled, akkor a kisértékű per szabályai szerinti határidő utolsó napja és a feléledő határidő első napja között eltelt holt időszak nyilvánvalóan nem számolható bele a határidőbe, azaz a kiesett határidővel nem hosszabbodik meg a határidő.

387. § (4) Nem lehet alkalmazni a kisértékű perek szabályait, ha az iratokat hirdetmény útján kell kézbesíteni, vagy ha a bíróság bármelyik fél részére ügygondnokot rendel. Nem lehet alkalmazni a kisértékű perek szabályait akkor sem, ha a felek közösen előterjesztett kérelmükben a per általános szabályok szerinti elbírálását kérik. Ezekben az esetekben a (3) bekezdés második mondatát kell megfelelően alkalmazni.

Ez a szakasz garanciális okokból felsorolja azokat az eljárásjogi szituációkat, amelyekben nincs helye a kisértékű perekre vonatkozó szabályok alkalmazásának. Így kizárt a kisértékű perek alkalmazása, ha hirdetményi kézbesítésnek van helye, vagy ha ügygondnok kirendelésére kerül sor. Ezekben az esetekben ugyanis a bíróság az egyik fél vonatkozásában felmerülő olyan eljárási problémát hárít el, amely biztosítja az eljárás továbbfolytatását, azonban az ilyen esetekben erősebb jog fűződik a kétoldalú meghallgatás elvéhez, amely megalapozza azt, hogy a kisértékű perekben az egyes eljárási cselekményekre vonatkozó rövidebb határidőket ne lehessen alkalmazni. A rendelkezési elv is kifejezésre jut, mivel a feleknek lehetőségük van arra, hogy közösen kérjék a pernek az általános szabályok szerinti elbírálását. Ekkor a bíróságnak mérlegelés nélkül át kell térnie az általános szabályok alkalmazására. Ebben az esetben - a korábban kifejtettek szerint - nem kell elölről kezdeni az eljárást, a már megtett eljárási cselekmények hatályosak maradnak, és az eljárási határidők bizonyos eljárási cselekmények vonatkozásában felélednek.

Tárgyalás

388. § (1) A bíróság a felperes részletes tényelőadását és bizonyítékait [322. § (1) bek.] legkésőbb a tárgyalásra szóló idézésben közli az alperessel. A bíróság a feleket a tárgyalásra szóló idézésben tájékoztatja arról, hogy a pert ezen Rész rendelkezései szerint bírálja el. A tájékoztatásnak ki kell terjednie arra, hogy a feleknek megjelenési és nyilatkozattételi kötelezettségük van, ezek, valamint az egyes eljárási - különösen a bizonyítási indítványok előterjesztésére, a keresetváltoztatásra, a viszontkereset-indításra és a beszámítási kifogás előterjesztésére vonatkozó - határidők elmulasztása milyen jogkövetkezménnyel jár.

A kisértékű perekre vonatkozó külön eljárási szabályrendszer a tárgyalásra vonatkozó speciális rendelkezések felsorolásával kezdődik. Egyben megteremtődik a kapcsolat a fizetési meghagyásos eljárással is, tekintettel arra, hogy a fizetési meghagyásos eljárás perré alakulását követően a tárgyalás kitűzésének egyik feltétele az, hogy a felperes közölje az érvényesíteni kívánt jog alapjául szolgáló tényeket és azok bizonyítékait. A bíróságnak a felperes által előadott tényeket és bizonyítékokat legkésőbb a tárgyalásra szóló idézésében közölnie kell az alperessel.

A bíróságnak az idézésben mindkét felet ki kell oktatnia arról, hogy az eljárásra a kisértékű perek szabályai vonatkoznak, a feleket megjelenési és nyilatkozattételi kötelezettség terheli, továbbá a határidők elmulasztásának jogkövetkezményeit is ismertetni kell a felekkel. Ez az előírás - bár példálózó jelleggel sorolja fel a tájékoztatás elemeit - részletes kitanítási kötelezettséget ró a bíróságra, hiszen az idézésben a szokásos tartalmi elemekhez egy kisebb eljárási útmutatót is mellékelnie kell. Tekintettel arra, hogy ez a tájékoztatás az eljárási jogokra vonatkozik, a kitanítási kötelezettség csak a jogi képviselők nélkül eljáró fél esetében elmaradhatatlan.

388. § (2) A bíróságnak a tárgyalást úgy kell kitűznie, hogy az első tárgyalási nap a 322. § (1) bekezdésében meghatározott, a jogosult által beadott iratoknak a bírósághoz való érkezését követő legkésőbb negyvenöt napon belül megtartható legyen.

Az általános szabályok szerint a tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy az első tárgyalási nap a keresetlevélnek a bírósághoz érkezését követően legkésőbb négy hónapon belül megtartható legyen, kivéve, ha a törvény a határidő kezdő időpontját illetően eltérő időpontot határoz meg. Szintén a fizetési meghagyásos eljáráshoz kapcsolódóan a kisértékű perekre vonatkozó különös szabály az, hogy a jogosult által beadott - az illeték kiegészítését igazoló, továbbá a tényeket, bizonyítékokat tartalmazó - iratoknak a bírósághoz való érkezése a kezdő időpont, és ettől számított negyvenöt napon belülre kell kitűzni az első tárgyalást.

389. § (1) Első tárgyalási napnak kell tekinteni azt a tárgyalási határnapot is, amelyre az alperes érdemi ellenkérelmének (139. §) előadása előtt a bíróság a tárgyalást elhalasztotta.

Az eljárás időhatékonyságának növelése érdekében az alperes érdemi ellenkérelmének előterjesztése előtti elhalasztás nyomán kitűzőtt új tárgyalási határnapot is első tárgyalásnak kell tekinteni.

389. § (2) A fél a bizonyítási indítványait - amennyiben a (3)-(6) bekezdés másként nem rendelkezik - legkésőbb az első tárgyalási napon terjesztheti elő.

A bizonyítási indítványra vonatkozó főszabály az, hogy a polgári perrendtartás általános szabályaival ellentétben bizonyítási indítvány csak az első tárgyalási napon lehet előterjeszteni. Ez hivatott biztosítani azt, hogy a fél a bizonyítási indítványainak előterjesztésével nem fog késlekedni, illetve csak kivételes esetben tehet új bizonyítási indítványt az eljárás későbbi szakaszában. Ez a rendelkezés azt a célt szolgálja, hogy a per folyamán a bizonyítási indítványok előterjesztésével ne lehessen elhúzni pert.

389. § (3) Keresetváltoztatás, illetve viszontkereset-indítás esetén a megváltoztatott keresettel, illetve a viszontkeresettel érvényesített jog bizonyítására vonatkozó indítványt a fél azon a tárgyalási napon is előterjesztheti, amelyen a keresetváltoztatás (viszontkereset-indítás) történt, ha pedig arra két tárgyalási nap között került sor, az azt követő tárgyalási napon. Ha a bíróság az alperesnek (viszontkereseti alperesnek) a tárgyalásra történő felkészülésre határidőt biztosít, az alperes bizonyítási indítványait ezen határidőn belül köteles előterjeszteni. Ezeket a rendelkezéseket az ellenbizonyításra is megfelelően alkalmazni kell.

Tekintettel arra, hogy a keresetváltoztatás és a viszontkereset megindítása a perben egy előre nem megjósolható esemény, indokolt megengedni azt, hogy ha a felperes megváltoztatja a keresetét vagy az alperes viszontkeresetet terjeszt elő, akkor is legyen lehetőség bizonyítási indítvány előterjesztésére, mégpedig azon a tárgyalási napon, amikor a felek az erre vonatkozó nyilatkozatukat megtették. Ha erre két tárgyalási nap között került sor, az új bizonyítási indítványt a feleknek - értelemszerűen - legkésőbb a következő tárgyalási napon kell előterjeszteniük. Bár az eljárás logikájából és a felek perbeli esélyegyenlőségének alapelvéből következik, de a jogalkotó megerősítésképpen hozzáteszi, hogy az ellenbizonyításra is megfelelően kell alkalmazni az ebben a bekezdésben írtakat.

389. § (4) Beszámítási kifogás előterjesztése esetén a beszámítani kívánt követelés bizonyítására vonatkozó indítványt a kifogás előterjesztésével egyidejűleg kell előterjeszteni. Ezt a rendelkezést az ellenbizonyításra is megfelelően alkalmazni kell.

Szintén az eljárás elhúzódásának megakadályozását hivatott kiküszöbölni az a szabály, amely kimondja, hogy ha a fél beszámítási kifogást kíván előterjeszteni, akkor az ennek bizonyítására vonatkozó indítványt a beszámítási kifogással együttesen kell előterjesztenie. A Pp. 389. § (3) bekezdéséhez hasonlóan e rendelkezéseket is megfelelően kell alkalmazni az ellenbizonyításra.

389. § (5) A fél bizonyítási indítványát az ellenfél beleegyezésével a per folyamán bármikor előterjesztheti, kivéve ha a bizonyítási indítványt a fél neki felróható okból elkésetten, vagy egyébként a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető módon terjeszti elő.

A felek rendelkezési joga és tárgyalási elv jut érvényre abban a szabályban, amely kimondja, hogy a fél az ellenfele beleegyezésével a per folyamán, későbbi időpontban is előterjesztheti bizonyítási indítványát. Azonban az ellenfél beleegyezése esetén sem lehet bizonyítási indítványt előterjeszteni akkor, ha azt a fél neki felróható okból elkésetten vagy az eljárási alapelvekbe - így különösen a jóhiszemű pervitel követelményébe - ütköző módon terjeszti elő.

389. § (6) Az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig a fél akkor is előterjesztheti bizonyítási indítványát, ha abban oly tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amely önhibáján kívül az indítvány előterjesztésére egyébként nyitva álló határidő lejárta után jutott a tudomására, illetve amely jogerőre emelkedéséről önhibáján kívül e határidő lejárta után szerzett tudomást, és ezt kellően igazolja.

Úgyszintén a főszabály alóli kivételként az első tárgyalást követően - mégpedig az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig - elő lehet terjeszteni bizonyítási indítványt azokban az esetekben, amikor a fél önhibáján kívül vagy más okból nem volt abban a helyzetben, hogy az első tárgyaláson terjessze elő a bizonyítási indítványt. Erre a félnek akkor van lehetősége, ha az általa hivatkozott tény vagy bizonyíték, jogerős bírósági vagy más hatósági határozat a félnek önhibáján kívül nem jutott az indítvány előterjesztésére nyitva álló határidő alatt a tudomására, vagy ha a határozat jogerőre emelkedéséről csak a bizonyítási indítvány előterjesztésére nyitva álló határidő alatt önhibáján kívül nem szerzett tudomást. Mindezeket a félnek a bizonyítási indítvány előterjesztésével egyidejűleg igazolnia kell.

389. § (7) Az e § rendelkezéseivel ellentétesen előterjesztett bizonyítási indítványt a bíróság köteles figyelmen kívül hagyni.

Ha a fél a bizonyítási indítványt nem a főszabály szerint terjeszti elő, vagy a bizonyítási indítvány előterjesztése nem esik egyik kivételes előterjesztési lehetőség körébe, akkor a bíróságnak a bizonyítási indítványt figyelmen kívül kell hagynia.

A tárgyalás elmulasztásának következményei

390. § (1) A fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondás nem akadálya a bírósági meghagyás kibocsátásának.

Bírósági meghagyás kibocsátására akkor kerülhet sor, ha az első tárgyalást az alperes elmulasztja, és írásbeli védekezést nem terjesztett elő, továbbá a kereseti kérelem nem tűnik aggályosnak és nincs helye a per megszüntetésének. Ezen esetek konjunktív fennállása esetén a bíróság a felperes kérelmére az alperest az idézéssel közölt kereseti kérelemnek megfelelően bírósági meghagyással kötelezi, egyben marasztalja a felperes költségeiben.

A polgári perrendtartás korábban nem tartalmazott arra nézve konkrét szabályt, hogy a fizetési meghagyásos eljárásból perré alakult ügyben van-e lehetőség bírósági meghagyás kibocsátásának. A kialakult bírósági gyakorlat szerint nem volt helye a bírósági meghagyás kibocsátásának, azonban ezzel ellentétesen kimondja most a törvény - legalábbis a kisértékű perek vonatkozásában -, hogy akkor is van helye a bírósági meghagyás kibocsátásának - ha egyébként annak a fent írt általános törvényi feltételei fennállnak -, ha a fizetési meghagyásos eljárás ellentmondás folytán alakult perré.

A korábban kialakult bírósági gyakorlat azzal indokolta ilyen esetekben a bírósági meghagyás kibocsátását, hogy egyszer már történt egy kötelezés a jogosult egyoldalú kérelme alapján, amivel szemben a kötelezett tett nyilatkozatot ellentmondás formájában. Az így perré alakult eljárásban tehát nem lehetett arra az álláspontra helyezkedni, hogy az alperes nem tett nyilatkozatot a követelés tagadására vonatkozóan. Az új szabály azonban e logikával ellentétesen kimondja, hogy ebben az esetben is van helye bírósági meghagyás kibocsátásának. Ez a megfontolás azzal indokolható, hogy az ellentmondásnak nincsenek meghatározva a kötelező tartalmi elemei, így egy egyszavas, vagy a jogvita érdemére nem vonatkozó egyszerű kötelezetti ellenkezés nem érdemi védekezés, ráadásul a feleknek, a kisértékű perekre vonatkozó külön szabályok alapján, megjelenési kötelezettségük is van. Mindez tehát arra szorítja rá a kötelezettet, illetve alperest, hogy az eljárásban aktívan működjön közre, a lehető leghamarabb tegyen nyilatkozatot, amely az ő érdemi védekezését tartalmazza. Ezzel biztosítható ugyanis a bizonyítási eljárás hatékony lefolytatása, és a tényállás mielőbbi megállapítsa.

390. § (2) A folytatólagos tárgyalás elmulasztása az ügy érdemében való döntést nem gátolja, a bíróság az ügy érdemében a rendelkezésre álló adatok alapján dönt.

E szakasz szintén a megjelenésre ösztönzi a feleket, kimondja ugyanis, hogy ha a fél elmulasztja a folytatólagos tárgyalást, az sem akadályozza a bírósági döntést, mivel ebben az esetben a bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt. Megjegyzendő, hogy a jogalkotó ezzel a szabállyal némi kockázatot vállalt, hiszen csupán eljárásjogi alapon a valósághoz kevésbé közel eső tényállás megállapítására kényszeríti az eljáró bírót. Bár a polgári pernek nem célja az igazság kiderítése, megalapozott, helyes döntést csak kellően feltárt tényállás esetén lehet hozni. Kérdés, hogy a tárgyalást elmulasztó felet fenyegető jogkövetkezmények mennyire tudják rákényszeríteni az aktív közreműködésre, perbeli szerepvállalásra. E szabály egyébként az eljáró bírót mentesíti a nem kellően feltárt tényállás miatti hatályon kívül helyezés alól.

390. § (3) A 137. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben szünetelésnek helye nincs, a bíróság a pert megszünteti.

Szintén az eljárás mielőbbi befejezését segíti elő az a szabály, mely szerint, ha bármelyik tárgyaláson a felek közül egyik fél sem jelenik meg, vagy a megjelent fél az ügy tárgyalását nem kívánja, illetőleg nyilatkozatot egyáltalában nem tesz, és a távollevő felperes megelőzőleg egyik esetben sem kérte, hogy a bíróság a tárgyalást távollétében is tartsa meg, akkor az általános szabályok szerinti szünetelés helyett a per megszüntetésének van helye. Ez a rendelkezés is arra készteti a feleket, hogy a per vitelében aktívan működjenek közre, tegyenek érdemi nyilatkozatot abból a célból, hogy minél előbb sor kerülhessen a per érdemi lezárására. Ha a felek részéről elmarad ez az aktív szerepvállalás, akkor a pert a bíróság érdemi döntés nélkül fejezi be a per megszüntetésével, tehát az eljárás valamilyen módon mindenképpen lezáródik.

Folytatólagos tárgyalás

391. § Ha az ügy körülményei azt nem zárják ki, a folytatólagos tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy az az elhalasztott tárgyalás napját követően legkésőbb harminc napon belül megtartható legyen.

Főszabály szerint, ha az ügy körülményei azt nem zárják ki, a folytatólagos tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy az az elhalasztott tárgyalás napját követően legkésőbb négy hónapon belül megtartható legyen. Ezzel szemben a kisértékű perek vonatkozásában négy hónap helyett - lehetőleg - harminc napon belülre kell kitűzni a folytatólagos tárgyalást. A szabály azonban relatív - tekintettel a benne megfogalmazott kivételre -, így a bíróságok nincsenek abban a kényszerhelyzetben, hogy mindenképpen harminc napon belülre tűzzék ki a folytatólagos tárgyalást. Erre ugyanis csak akkor kötelesek, ha azt az ügy körülményei nem zárják ki, ez pedig meglehetősen tág kategória, amely a rendszertani értelmezés alapján elsősorban a felekre vonatkoztatható előírás, de könnyen értelmezhető a bíróság érdekkörére is.

Keresetváltoztatás

391/A. § (1) A felperes a keresetét az alperes érdemi ellenkérelme előadása után csak egy ízben, az első tárgyaláson változtathatja meg. Ezen időpont után a felperes - az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig - az alperes hozzájárulásával változtathatja meg a keresetét.

Tekintettel arra, hogy a keresetváltoztatás általános szabályai meglehetősen hosszadalmas első fokú eljárást engednek, a kisértékű perek vonatkozásában célszerű ennek a lehetőségét is korlátozni. A törvény időbeli korlátként meghatározza, hogy az alperes érdemi ellenkérelmének előadása után csak egyszer, az első tárgyaláson változtathatja meg a felperes a keresetet. A törvény azonban a rendelkezési elv alapján megengedi, hogy az alperes hozzájárulásával a felperes a per későbbi szakaszában - az általános szabályokban meghatározott időhatárig, tehát az elsőfokú határozat hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig - is megváltoztathatja a keresetét. A bíróságnak tehát - az általános szabályoknál írt törvényi korlátozás betartatásán túl - főszabály szerint nincs lehetősége beleszólni abba, hogy a fél kívánja-e keresetét megváltoztatni vagy sem. Az általános szabályok szerint azonban a bíróságnak továbbra is figyelembe kell vennie azt, hogy keresetváltoztatásra akkor van lehetőség, ha a megváltoztatott keresettel érvényesített jog ugyanabból a jogviszonyból ered, mint az eredeti kereset, vagy azzal összefügg.

391/A. § (2) A bíróság kivételesen engedélyezheti, hogy a felperes a keresetét írásban az első tárgyalást követően, de legkésőbb a folytatólagos tárgyalásig nyitva álló időköz első harmadában az alperes hozzájárulása nélkül megváltoztassa, ha az első tárgyaláson ehhez felkészülési időt kért. A megváltoztatott keresetet az alperessel a folytatólagos tárgyalást megelőző nyolcadik napig kell kézbesítés útján közölni.

Elsősorban a bonyolultabb megítélésű ügyekben a bíróságnak mérlegelési jogköre van arra vonatkozóan, hogy a felperes az alperes hozzájárulása nélkül is megváltoztathassa a keresetét az első tárgyalást követően, ha a kereset megváltoztatásához felkészülési időt kér. Azonban itt egy új határidő-számítási módszert vezet be a törvény, amely dinamikusan változik attól függően, mikorra van kitűzve a következő tárgyalás. A felperesnek ugyanis a következő tárgyalásig hátralévő időtartam első harmadában van lehetősége keresetének megváltoztatására. A tárgyalási időközre vonatkozó kivételként tizenöt nap helyett nyolc napot ír elő a törvény, a folytatólagos tárgyalás előtt legalább ennyivel előbb kell közölni a megváltoztatott keresetet az alperessel. Tekintettel arra, hogy folytatólagos tárgyalás kitűzésére a kisértékű perek szabályai azt írják elő, hogy azt lehetőleg harminc napon belülre kell kitűzni, a keresetváltoztatásra e kivételes esetben tíz vagy annál kevesebb nap áll a felperes rendelkezésére. Ha nem lehet a folytatólagos tárgyalást harminc napon belülre kitűzni, akkor ez az időtartam hosszabb is lehet. Bár a törvény nem utal rá, de célszerűnek mutatkozik, hogy amikor a bíróság engedélyezi a keresetnek az első tárgyalást követő megváltoztatását, még a tárgyaláson tisztázott legyen - és legyen jegyzőkönyvbe foglalva - a folytatólagos tárgyalás határnapjának ismeretében, melyik az az utolsó nap, amelyen ajánlott küldeményként feladva a felperes nem mulasztja el a megváltoztatott kereset előterjesztését.

391/A. § (3) A felperes az alperes hozzájárulása nélkül az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig megváltoztathatja keresetét, ha oly tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amely önhibáján kívül a keresetváltoztatásra az (1) bekezdés szerint nyitva álló határidő lejárta után jutott a tudomására, illetve amelynek jogerőre emelkedéséről önhibáján kívül e határidő lejárta után szerzett tudomást, és ezt kellően igazolja.

A bizonyítási indítványok előterjesztésére vonatkozó kivételes rendelkezésekkel összhangban állnak a keresetváltoztatási korlátokra vonatkozó kivételes szabályok. Ez alapján a felperesnek sem alperesi hozzájárulásra, sem bírói engedélyre nincs szüksége akkor, ha keresetének megváltoztatását olyan tényre, bizonyítékra, illetve jogerős bírói vagy más hatósági határozatra - vagy ezek jogerőre emelkedésére - alapozza, amely a keresetváltoztatásra vonatkozó, korlátozott határidőt követően jutott a tudomására, és ezt megfelelő módon igazolja. Ez a rendelkezés biztosítja azt, hogy a per eldöntése szempontjából releváns tény, bizonyíték vagy határozat a keresetváltoztatás alapjául szolgálhat akkor is, ha a fél önhibáján kívül nem jutott hozzá időben a megfelelő információkhoz.

391/A. § (4) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem zárja ki, hogy a felperes az (1) bekezdésben megjelölt határidőn túl az alperes hozzájárulása nélkül

a) az eredetileg követelt dolog helyett utóbb beállott változás folytán más dolgot vagy kártérítést követelhessen;

b) ugyanazon jogviszony alapján más jogkövetkezmény alkalmazását kérhesse;

c) a keresetét felemelhesse vagy leszállíthassa, illetve az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a követeléseknek, illetőleg járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire is kiterjeszthesse;

d) megállapítás helyett teljesítést vagy teljesítés helyett megállapítást követelhessen (123. §).

A peres eljárás általános szabályai közül a másodfokú keresetváltoztatásra vonatkozó keresetváltoztatási korlátok az első fokú kisértékű perek esetében a főszabályok kivételévé váltak. Célszerűségi okokból ugyanis megengedhető, hogy a felperes a főszabályként megfogalmazott időbeli korlátra tekintet nélkül úgy változtassa meg a keresetét, hogy azzal egyébként nem vagy nem jelentős mértékben befolyásolja a per időtartamát, vagy egyébként a kereset megváltoztatása az eredeti kereseti kérelem pontosítását szolgálja. Így tehát a felperes az eredetileg követelt dolog helyett utóbb beállt változás folytán más dolgot vagy kártérítést követelhet, ugyanazon jogviszony alapján más jogkövetkezmény alkalmazását kérheti, keresetét felemelheti vagy leszállíthatja, illetve az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a követeléseknek, illetőleg járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részére is kiterjesztheti, továbbá megállapítás helyett teljesítést, teljesítés helyett megállapítást követelhet.

391/A. § (5) A bíróság a keresetnek a (4) bekezdés szerint történő megváltoztatását figyelmen kívül hagyja, ha nyilvánvaló, hogy a felperes azt azért terjesztette elő késedelmesen, hogy a per befejezését hátráltassa.

A célszerűségi okokból előterjesztett keresetváltoztatást azonban a bíróság nem köteles figyelembe venni, ha nyilvánvaló, hogy a felperes azt a per elhúzása céljából terjesztette elő. Ehelyütt azonban nem ad támpontot a törvény arra vonatkozóan, hogy a bíróság általi figyelmen kívül hagyás milyen formában ölt testet. Tekintettel arra, hogy alakszerű határozatot nem ír elő a Pp., a fél keresetváltoztatási szándékát és a bíróság figyelmen kívül hagyását a tárgyaláson jegyzőkönyvbe kell foglalni, és ezt a tényt a felperes - az általános szabályok szerint - a másodfokú bíróság előtt eljárási szabálysértésként kifogásolhatja majd. Arra sem ad útmutatást a törvény, hogy az írásban bejelentett keresetváltoztatás esetén a figyelmen kívül hagyásról a bíróságnak kell-e külön határoznia, vagy csak a következő tárgyaláson szembesül a felperes azzal, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta keresetének megváltoztatását.

391/A. § (6) A keresetnek az 51. § alapján az eredetileg perbe nem vont alperesekre való kiterjesztésére, valamint a perbehívásra [58. és 63. §, 64. § (1) bek.] az (1)-(3) és az (5) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

Az e fejezetben írt, kisértékű perekre vonatkozó külön szabályokat megfelelően alkalmazni kell az általános szabályok szerinti keresetkiterjesztéssel érintett alperesek vonatkozásában, továbbá perbehívás esetén.

Viszontkereset

391/B. § (1) Az alperes a felperes ellen - annak hozzájárulása nélkül - viszontkeresetet az első tárgyaláson indíthat. Ezen időpont után az alperes a felperes ellen - az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig - viszontkeresetet csak annak hozzájárulásával indíthat.

A viszontkereset előterjesztésére a keresetváltoztatáshoz hasonló főszabályt állapít meg a törvény, mely szerint az alperes - a felperes hozzájárulása nélkül - csak az első tárgyaláson indíthat. Bár a törvény így fogalmaz, de nyilvánvalóan a keresetlevél közlését követően, de még az első tárgyalás előtt is előterjeszthető a viszontkereset, persze ennek a valószínűsége igen csekély. A főszabály alóli kivételként megengedi a törvény, hogy ha a felperes hozzájárul, akkor az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig is indíthat viszontkeresetet az alperes.

391/B. § (2) A bíróság kivételesen engedélyezheti, hogy az alperes viszontkeresetet írásban az első tárgyalást követően, de legkésőbb a folytatólagos tárgyalásig nyitva álló időköz első harmadában a felperes hozzájárulása nélkül indíthasson, ha az első tárgyaláson ehhez felkészülési időt kért. A viszontkeresetet a felperessel a folytatólagos tárgyalást megelőző nyolcadik napig kell kézbesítés útján közölni.

Szintén a keresetváltoztatásnál ismertetett logika alapján a viszontkereset tekintetében is kivételként engedi meg a törvény, hogy az alperes az első tárgyalás után indítson viszontkeresetet, ha ennek előkészítéséhez, megfogalmazásához felkészülési időt kért. Az erre nyitva álló időtartam kiszámítása ugyanúgy történik, mint a keresetváltoztatásra vonatkozó szabályoknál. E szerint az első tárgyalás és a folytatólagos tárgyalás közötti időtartam első harmadában van lehetősége az alperesnek viszontkeresetet előterjesztenie, melyet a felperessel - szintén a keresetváltoztatáshoz hasonlóan - a folytatólagos tárgyalást megelőzően legalább nyolc nappal kézbesítés útján közölni kell. Megemlítendő, hogy a viszontkereset előterjesztésére nyitva álló időtartam tisztázása (kiszámolása) és jegyzőkönyvbe foglalása ugyanúgy célszerűnek mutatkozik az első tárgyaláson, ahogy a keresetváltoztatás esetében is.

391/B. § (3) Ha a felperes a keresetét az alperes hozzájárulásával vagy a 391/A. § (3) bekezdése alapján megváltoztatta, az alperes a felperes hozzájárulása nélkül indíthat viszontkeresetet. E viszontkereset-indítás határidejére az (1) bekezdés első mondatát, valamint a (2) bekezdést kell alkalmazni azzal, hogy első tárgyaláson azt a tárgyalást kell érteni, amelyen a felperes a keresetét megváltoztatta, ha a keresetváltoztatás a tárgyalási időközben történt, akkor a következő tárgyalási napot.

Ha a felperes keresetének megváltoztatásához az alperes hozzájárult, vagy ha keresetének megváltoztatásakor olyan tényre, bizonyítékra, illetve jogerős bírói vagy más hatósági határozatra - vagy ezek jogerőre emelkedésére - hivatkozik, amely a keresetváltoztatásra vonatkozó, korlátozott határidőt követően jutott a tudomására, akkor az alperesnek nincs szüksége a felperes hozzájárulására a viszontkereset megindításához, és azt a tárgyalást, amelyen a felperes a keresetét megváltoztatta, alperesi viszontkereset megindítása szempontjából első tárgyalásnak kell tekinteni. Ha a felperesi keresetváltoztatásra két tárgyalás között került sor, akkor az azt követő tárgyalást kell első tárgyalásnak tekinteni az alperesi viszontkereset-indítás lehetőségére vonatkozóan, és a már ismertetett szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

391/B. § (4) A bíróság érdemi tárgyalás nélkül végzéssel elutasítja a viszontkeresetet, ha nyilvánvaló, hogy a fél azt azért terjesztette elő késedelmesen, hogy a per befejezését hátráltassa.

A törvény megengedi a bíróságnak, hogy a viszontkeresetet érdemi tárgyalás nélkül elutasítsa, ha nyilvánvaló, hogy azt a fél azért terjesztette elő késedelmesen, hogy azzal a pert elhúzza. Tekintettel arra, hogy a törvény eleve meghatározza azokat az időpontokat és időtartamokat, amelyeken belül a viszontkereset előterjesztésére lehetőség van, ezért ha elkésetten terjeszti elő az alperes a viszontkeresetet, a szabályozás logikájából következően a bíróságnak azt eleve, hivatalból el kell utasítania. Kissé tehát fölöslegesnek érezhető ez a szabály, hiszen a késedelmes előterjesztés esetén nincs lehetőség bírói mérlegelésre. Ha azonban az alperes igazolási kérelemmel együtt terjesztette elő a viszontkeresetet, a bíróság az igazolás elfogadásáról vagy elutasításáról dönt, nem magát a viszontkeresetet utasítja el érdemi tárgyalás nélkül, igaz, ha az igazolásnak helyt ad, annak egyenes következménye az, hogy a viszontkeresetet nem tekintheti elkésettnek. Megjegyzendő, hogy a törvény nem mondja ki a viszontkeresetet elutasító végzéssel szembeni perorvoslati rendet, amiből az következik, hogy engedett a fellebbezés a viszontkeresetet elutasító végzéssel szemben, amelynek az lehet a következménye, hogy pont az a hatás váltódik ki, amelyet elkerülni célzott az elutasítás, azaz a per elhúzódását eredményezi a viszontkeresetet elutasító végzéssel szembeni fellebbezés mint másodfokú eljárás. Célszerű lett volna kimondani azt, hogy a viszontkeresetet elutasító végzés ellen nincs helye külön fellebbezésnek, azt az érdemi határozatot támadó perorvoslat során lehetetett volna kifogásolni.

391/B. § (5) A bíróság érdemi tárgyalás nélkül végzéssel elutasítja a viszontkeresetet, amelyben nem kizárólag pénzkövetelést érvényesítenek, vagy amelyben olyan pénzkövetelést érvényesítenek, melynek az értéke a 24. és 25. § rendelkezései szerint számítva az egymillió forintot meghaladja.

A törvény negatív irányú utalásából kikövetkeztethető szabály az, hogy a kisértékű perekben csak pénzkövetelés érvényesíthető viszontkeresetben. Ha a viszontkeresetben az alperes nem kizárólag pénzkövetelést kíván érvényesíteni, vagy ha az érvényesíteni kívánt pénzkövetelés összege az egymillió forintot meghaladja, azt a bíróságnak érdemi tárgyalás nélkül el kell utasítania. Talán célszerűbb lett volna megengedni a részleges elutasítást abban az esetben, ha a viszontkereset pénzkövetelés és más dolog érvényesítésére is vonatkozik, de a törvény szó szerinti értelmezése azonban erre az esetre is a teljes elutasítást írja elő.

Beszámítási kifogás

391/C. § (1) A kisértékű perekben beszámítási kifogást az első tárgyalás után csak akkor lehet előterjeszteni, ha:

a) a beszámítani kért követelést az ellenfél elismeri,

b) a beszámítandó követelés fennállta közokirattal vagy teljes bizonyítóerejű magánokirattal bizonyítható,

c) a beszámítani kért követelés ezen időpontot követően járt le, vagy

d) a követelés fennálltáról vagy lejártáról ezen időpont után szerzett a fél tudomást és ezt valószínűsíti.

A kisértékű perekben beszámítási kifogás előterjesztésére az első tárgyalásig az általános szabályok szerint van lehetőség. A per elhúzódását meggátolandó a törvény az első tárgyalást követően csak kivételes esetben engedi meg a beszámítási kifogás előterjesztését. Az első eset, ha az alperes által beszámítani kért követelést az ellenfél elismeri. Ilyenkor - az elismerés ténye miatt - a kereseti követelés a beszámítani kért követeléssel csökken, és a per már csak a fennmaradó összegre folytatódik.

A második eset, amikor az alperes az első tárgyalást követően beszámítási kifogással élhet, ha a beszámítani kért követelést az alperes minősített okirattal (tehát közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal) bizonyítani tudja. Ezt azért is célszerű megengedni, mert az ezen okiratokhoz fűződő vélelmek miatt a felperest terheli az ellenbizonyítási kötelezettség, azaz a felperesnek kellene bizonyítania, hogy a beszámítási kifogásra vonatkozó közokirat hamis, illetve hogy a teljes bizonyítóerejű okiraton szereplő aláírások hamisak vagy az okirat szövegét meghamisították. Tekintettel arra, hogy a minősített okirati bizonyítékok megbízható bizonyítéknak minősülnek (egyrészt az alakiságukra vonatkozó szabályok, másrészt büntetőjogi védelmükből kifolyólag), így ezeknek a beszámítási kifogásra vonatkozó felhasználását célszerűtlen lenne az első tárgyalásig korlátozni. Megjegyzendő, hogy ez a szabály a kisértékű pereknek a peranyag-szolgáltatásra vonatkozó különös szabályai alóli kivételnek is tekinthető, hiszen abban a vonatkozásban általános időbeli korlát az első tárgyalás. Akkor is lehetőség van az első tárgyalást követően beszámítási kifogás előterjesztésére, ha a beszámítandó követelés az első tárgyalást követően járt le, mivel az általános szabályok előírják, hogy csak lejárt követelést lehet beszámítási kifogás útján érvényesíteni. Végül az utolsó eset, amikor az első tárgyalást követően megengedi a törvény a beszámítási kifogás előterjesztését, ha a követelés fennálltáról vagy annak lejártáról az alperes az első tárgyalást követően szerez tudomást, és ennek tényét valószínűsíti a bíróság előtt.

391/C. § (2) A bíróság kivételesen engedélyezheti, hogy a fél az (1) bekezdésben foglalt korlátozás mellőzésével a beszámítási kifogást írásban az első tárgyalást követően, de legkésőbb a folytatólagos tárgyalásig nyitva álló időköz első harmadában terjeszthessen elő, ha az első tárgyaláson ehhez felkészülési időt kért. A beszámítási kifogást az ellenféllel a folytatólagos tárgyalást megelőző nyolcadik napig kell kézbesítés útján közölni.

A keresetváltozatásra és a viszontkereset előterjesztésére vonatkozó időbeli korlátozás alóli kivétel a beszámítási kifogás szabályainál is megjelenik. Azaz, ha a beszámítási kifogás előterjesztéséhez az alperes felkészülési időt kért, akkor az első tárgyalás és a folytatólagos tárgyalás közötti időtartam első harmadában van lehetősége az alperesnek a beszámítási kifogás írásbeli előterjesztésére. Ha ezt az alperes időben megteszi, akkor a beszámítási kifogást kézbesítés útján a folytatólagos tárgyalást megelőzően legalább nyolc nappal kell közölni a felperessel.

Határozatok

391/D. § A feleket az ítéletben a rendelkező részt követően tájékoztatni kell a 392-394. § szerint elbírálandó fellebbezés kötelező tartalmi elemeiről, illetve az ezek hiányából adódó jogkövetkezményekről is.

A kisértékű perekben hozott határozatokra vonatkozóan a törvény csak az ítélettel kapcsolatban ír elő többletkövetelményt. E szerint az ítélet rendelkező részének perorvoslati záradékában a bíróságnak a feleket ki kell oktatni a kisértékű perekre vonatkozó fellebbezési szabályokról. Tekintettel arra, hogy a fellebbezés az Alkotmányban biztosított perorvoslati (jogorvoslati) jogosultság, ezért elengedhetetlen ennek a kitanításnak a megléte akkor is, ha a felet jogi képviselő képviseli.

Fellebbezés kisértékű perekben

392. § (1) Fellebbezésnek az elsőfokú eljárás szabályainak lényeges megsértésére vagy az ügy érdemi elbírálásának alapjául szolgáló jogszabály téves alkalmazására hivatkozással van helye.

A kisértékű perek vonatkozásában a törvény általánossá teszi azt a rendelkezést, hogy a fellebbezésben csak lényeges eljárási szabálysértésre vagy az ügy érdemi elbírálásának alapjául szolgáló jogszabály téves alkalmazására lehet hivatkozni. Ez a megfogalmazás leginkább a felülvizsgálati kérelem feltételeire emlékeztető kitételeket határoz meg. A jogalkotó szándéka tehát egyértelműen arra utal, hogy a kisértékű perekben lehetőleg ne általános jelleggel, hanem inkább kivételesen, lényeges eljárási szabálysértés vagy az ügy érdemére kiható anyagi jogszabálysértés esetén legyen igénybe vehető a fellebbezés.

392. § (2) Az (1) bekezdés alkalmazásában lényeges eljárási szabálysértésnek az olyan jogszabálysértés minősül, amelynek az ügy érdemi elbírálására kihatása volt.

Kissé redundáns módon határozza meg a törvény a lényeges eljárási szabálysértés fogalmát, hiszen megfogalmazása szerint az a jogszabálysértés minősül lényeges eljárási szabálysértésnek, amely az ügy érdemi elbírálását érdemben befolyásolta. Ehhez nagyon hasonló meghatározást tartalmaz a Pp. 392. § (1) bekezdése, bár az a törvényalkotó feltehető szándéka szerint az anyagi jogi szabályokra vonatkozik. Minden bizonnyal azért került bele a törvénybe a (2) bekezdés ezzel a megfogalmazással, hogy az eljárási szabályok vonatkozásában is pontosabban körül legyen írva a lényeges eljárási szabálysértés kategóriája.

392. § (3) Az elmulasztott fellebbezési határidő utolsó napjától számított hatvan nap elteltével igazolási kérelem akkor sem terjeszthető elő, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg.

Az igazolási kérelem előterjesztésére vonatkozó általános szabályok szerint az igazolás előterjesztésére tizenöt nap szubjektív és három hónap objektív határidő áll a felek rendelkezésére, amely azt jelenti, hogy az elmulasztott eljárási cselekménytől (vagy az erről való tudomásszerzéstől, illetve az akadály elhárulásától) számított tizenöt napja van a félnek az igazolási kérelem előterjesztésére és az elmulasztott cselekmény pótlására, de három hónapon túl már semmilyen körülmények között nincs lehetőség igazolásra (akkor sem, ha akkor jutott a tudomására vagy az akadály akkor hárult el). A kisértékű perekben a három hónapos objektív határidő alóli kivételként szabályozza a törvény a hatvannapos abszolút jogvesztő határidőt. Így tulajdonképpen három hónap helyett két hónap - mint objektív határidő - áll a fél rendelkezésére, hozzátéve azt, hogy természetesen a hatvan nap nem számítható át hónapokra. Az igazolásra vonatkozó rövidebb határidőkkel szintén az eljárás gyorsítása volt a jogalkotó célja.

392. § (4) A másodfokú eljárásban új tények állításának, illetve új bizonyítékok előterjesztésének helye nincs. E tilalom nem érvényesül, ha a tények előadására, illetve bizonyítékok előterjesztésére az elsőfokú eljárásban a bíróság eljárási szabálysértése vagy téves jogalkalmazása miatt nem kerülhetett sor.

Főszabályként nincs lehetőség a másodfokú eljárásban a peranyag szolgáltatására. Ez alól kivétel az az eset, ha az első fokú eljárásban éppen azért nem volt lehetőség a tények és bizonyítékok szolgáltatására, mert a bíróság anyagi vagy eljárási jogszabályt sértett vagy tévesen alkalmazott.

392. § (5) A másodfokú eljárásban a 247. § a)-c) pontja alkalmazásának - ha az bizonyítási eljárás lefolytatását tenné szükségessé - csak akkor van helye, ha a keresetváltoztatásra okot adó körülmények a tárgyalás berekesztését követően álltak be. E tilalom nem érvényesül, ha a (4) bekezdés alapján a bizonyítási eljárás folytatásának egyébként is helye van.

Ez a bekezdés a másodfokú eljárás során történő keresetváltoztatási lehetőségek korlátozását szabályozza. Az általános szabályok szerint a másodfokú eljárásban a keresetet nem lehet megváltoztatni, ez a rendelkezés azonban nem zárja ki azt, hogy a fél az eredetileg követelt dolog helyett utóbb beállott változás folytán más dolgot vagy kártérítést követeljen, a keresetét felemelje vagy leszállítsa, illetőleg az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a követeléseknek, illetőleg járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire is kiterjessze, valamint megállapítás helyett teljesítést vagy teljesítés helyett megállapítást követeljen.

A kisértékű perek vonatkozásában a szabályozás kettéválik. Abban az esetben, ha a keresetváltoztatás következtében nem kell bizonyítást lefolytatni, akkor minden további nélkül lehetőség van a kereset megváltoztatására a másodfokú keresetváltoztatásra vonatkozó általános szabályok szerint. Ha azonban le kell folytatni a bizonyítási eljárást, csak akkor van lehetőség a kereset megváltoztatására, ha az arra okot adó körülményet az első fokú tárgyalást követően következtek be. (Bár a törvény szövege nem tartalmazza az első fokú kifejezést, a szabályozás csak így érthető.) Az a korlátozás, hogy a keresetváltoztatásra okot adó körülménynek az első fokú tárgyalást követően kell bekövetkeznie, nem jelenti gátját a keresetváltoztatásnak abban az esetben, ha az első fokon eljárt bíróság anyagi vagy eljárási szabályt sértett vagy tévesen alkalmazott, és emiatt egyébként is bizonyítási eljárást folytat le a másodfokú bíróság.

392. § (6) Ha a beszámítási kifogás előterjeszthető, a (4) bekezdésben foglalt tilalom annak elbírálása során nem alkalmazható.

Ha a Pp. 391/C. §-ában felsorolt esetek alapján van helye beszámítási kifogás előterjesztésének, akkor az a tilalom nem érvényesül, hogy másodfokú eljárásban új tények állításának, illetve új bizonyítékok előterjesztésének nincs helye.

393. § (1) A fellebbezést a tanács elnöke a 240-242. §-ban meghatározott intézkedések szükségessége megvizsgálásával egy időben hivatalból elutasítja, ha a fellebbezés - figyelemmel a 392. § (5) és (6) bekezdésére is - nélkülözi a 392. § (1) bekezdésében megjelölt hivatkozást. A fellebbezés elutasításának ezen az alapon nincs helye, ha a fellebbező megjelöli, hogy az elsőfokú ítélet meghozatala előtti eljárás mely mozzanatát tartja jogszabálysértőnek, illetve azt, hogy az ítélet álláspontja szerint mely jogát vagy jogos érdekét sérti.

A fellebbezést a bíróságnak a főszabályok szerint kell megvizsgálnia, és ennek eredményeként meg kell hoznia a szükséges határozatot. Az ítélet ellen irányuló fellebbezés esetében az iratoknak a másodfokú bírósághoz való beérkezése után az elnök a szükséghez képest intézkedik az esetleges hiányok pótlása iránt, ha pedig a fellebbezést már az elsőfokú bíróságnak el kellett volna utasítania, ennek megfelelően határoz. Az elnök határoz a végrehajtás felfüggesztése kérdésében, ha az elsőfokú bíróság az ítéletet a jogszabályba ütköző módon nyilvánította előzetesen végrehajthatónak. További biztosíték adására a fellebbezési eljárásban csak a fellebbező felperest lehet kötelezni és csak akkor, ha az alperes kimutatja, hogy a követelés megítélt része elegendő biztosítékul nem szolgál. Ha a felperes a meghozott határozat ellenére biztosítékot nem nyújt, az elnök az alperes kérelmére a felperes fellebbezését tárgyalás kitűzése nélkül elutasítja.

A bíróság mindezen intézkedések szükségességét annyiban vizsgálja, amennyiben nincs helye a fellebbezés elutasításának abból az okból, hogy a fellebbező nem jelentett be adatokat az első fokú eljárás szabályainak lényeges megsértésére vagy az ügy érdemi elbírálásának alapjául szolgáló jogszabály téves alkalmazására vonatkozóan. A törvény szövege ehelyütt némi támpontot ad arra vonatkozóan, hogy a fellebbezési kérelemben mit lehet megjelölni eljárási vagy anyagi jogszabálysértésként. Így különösen azt, hogy az elsőfokú ítélet meghozatala előtt az eljárásnak melyik részét véli jogszabálysértőnek a fellebbező fél, vagy hogy az ítélet milyen jogát vagy jogos érdekét sérti meglátása szerint.

393. § (2) A másodfokú bíróság az ügy érdemében tárgyaláson kívül határoz, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart.

A kisértékű perekben lefolytatott fellebbezési eljárással kapcsolatos főszabály az, hogy a bíróság tárgyaláson kívül határoz, de felek bármelyikének lehetősége van arra, hogy tárgyalás tartását kérje. Ez szintén a felülvizsgálati eljárásra vonatkozó általános szabályokra emlékeztető rendelkezés, amely azt hivatott biztosítani, hogy a fellebbezési eljárásban a bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján döntsön, és így a fellebbezési eljárás lehetőleg minél előbb befejeződjön.

393. § (3) Tárgyalás tartását a fellebbező fél a fellebbezésében, illetve az ellenfél csatlakozó fellebbezésének kézhezvételétől számított nyolc napon belül, a fellebbező fél ellenfele pedig a fellebbezés kézhezvételétől számított nyolc napon belül kérheti. A határidők elmulasztásának igazolására a 392. § (3) bekezdése irányadó.

A tárgyalás megtartására vonatkozó kérelemre a törvény előírja, hogy a felek azt mikor terjeszthetik elő. A fellebbező fél a fellebbezésében kérheti. Ha a fél fellebbezést terjeszt elő, de nem kéri tárgyalás tartását, azonban ellenfele csatlakozó fellebbezéssel él, akkor a csatlakozó fellebbezésnek a fél részére történt kézbesítésétől számított nyolc napon belül a fél kérheti tárgyalás tartását. A fellebbező fél ellenfele a fellebbezés részére történt kézbesítésétől számított nyolc napon belül kérheti a fellebbezésnek a tárgyaláson történő elbírálását. E határidők elmulasztása esetén a kisértékű perekre vonatkozó különös igazolási szabályokat kell alkalmazni. Ennek megfelelően az elmulasztott határidő utolsó napjától számított hatvan nap elteltével igazolási kérelem akkor sem terjeszthető elő, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg.

394. § (1) Ha az elsőfokú bíróság ítélete a jogszabályoknak megfelel, vagy olyan eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására kihatása nem volt, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyja.

Ha az ügy érdemi elbírálásának alapjául szolgáló jogszabály téves alkalmazására nem került sor, vagy nem történt lényeges eljárási szabálysértés, akkor a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyja. Ez tehát azt jelenti, ha olyan kisebb jelentőségű eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására nem volt kihatása, az önmagában nem alapozza meg azt, hogy a bíróság az ítéletet megváltoztassa vagy hatályon kívül helyezze. Ebben az esetben tehát, ha az elsőfokú bíróság ítélete nem sért anyagi jogszabályt, és legfeljebb minimális, az ügy érdemére nem kiható eljárási szabálysértés történt, akkor a másodfokú bíróságnak nem kell hozzányúlnia az elsőfokú ítélethez, azt helyben hagyja.

394. § (2) Lényeges eljárási szabálysértés megállapítása esetén a másodfokú bíróság a 252. §-ban meghatározottak szerint határoz.

Ha a másodfokú bíróság megállapítja, hogy olyan lényeges eljárási szabálysértés történt az első fokú eljárás során, amelynek az ügy érdemi elbírálására kihatása volt, akkor az általános szabályok szerint kell határoznia. Ez azt jelenti, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem, illetőleg a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - végzéssel hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja, ha az elsőfokú bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, vagy az ítélet meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok áll fenn.

Ha az első fokú eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt szükséges a tárgyalás megismétlése, illetőleg kiegészítése, akkor a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem, illetőleg a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - végzéssel hatályon kívül helyezheti, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasíthatja. Abban az esetben, ha a bizonyítási eljárásnak nagy terjedelmű vagy teljes megismétlése, illetőleg kiegészítése szükséges, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - mindenkor a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között - hatályon kívül helyezheti, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasíthatja. A hatályon kívül helyező végzésnek tartalmaznia kell az elsőfokú ítélet ismertetését, a hatályon kívül helyezés okait, továbbá az új eljárásra vonatkozó utasításokat. Ha a másodfokú bíróság ilyen tartalmú döntést hoz (bármelyik hatályon kívül helyezési ok alapján), akkor végzésében csupán a perköltség összegét állapítja meg, a költség viselésének kérdésében pedig az elsőfokú bíróságnak kell határoznia. A másodfokú bíróság azt is elrendelheti, hogy a pert az elsőfokú bíróság másik tanácsa vagy azonos hatáskörű más bíróság tárgyalja.

394. § (3) Ha az ítélet anyagi jogszabályt sért, és a döntéshez szükséges tények megállapíthatóak, a bíróság a jogszabálysértő határozatot - mindenkor a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között - megváltoztathatja, egyébként a jogszabálysértő határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A törvény megengedi a másodfokú bíróságnak, hogy akár reformatórius, akár kasszációs jogkörben járjon el. Célszerűtlen lenne ugyanis akkor is hatályon kívül helyeznie a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét, ha maga a másodfokú bíróság orvosolni tudja az első fokú eljárás hibáit, hiányosságait. Ennek megfelelően, ha az ítélet anyagi jogszabályt sért, és másodfokú bíróság rendelkezésére állnak azok a tények, bizonyítékok, amelyek alapján a jogszabálysértést kiküszöbölő, helyes ítélet meghozható, akkor a bíróság - a fellebbezési vagy csatlakozó fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között - az ítéletet megváltoztathatja. Amennyiben ezek a tények, bizonyítékok és egyéb adatok nem állnak rendelkezésre a másodfokú eljárás során, akkor a bíróságnak a jogszabálysértő ítéletet részben vagy egészben hatályon kívül kell helyeznie, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára kell utasítania. Az új eljárást lefolytató elsőfokú bíróságnak értelemszerűen továbbra is a kisértékű perekre vonatkozó szabályok szerint kell eljárnia.

394/A. § A 392-394. § rendelkezései nem alkalmazhatók a végzés elleni fellebbezés esetében. A 392-394. § rendelkezései nem alkalmazhatók az ítélet elleni fellebbezés esetén sem, ha a per tárgya tartási vagy egyéb járadék jellegű követelés.

A kisértékű perekre vonatkozó fellebbezési szabályok csak az ítéletre alkalmazandók, a végzések tekintetében a törvény általános szabályai irányadóak. Éppen ezért kissé következetlen a Pp. 394. § (2) bekezdése, mivel az az elején ítéletről, majd végig határozatról szól, holott nyilvánvaló, hogy csak ítéletről lehet szó. Megjegyzendő, hogy a szabályozás logikájából következően az egyezséget jóváhagyó végzésre is alkalmazni kell az ítélet elleni fellebbezés szabályait abban a ritka esetben, ha a feleket az elsőfokú bíróság nem mondatja le a fellebbezési jogukról. Ha a per tárgya tartási vagy egyéb járadék jellegű követelés, akkor - bár a felek ítéletet támadnak meg - a kisértékű pereknél írt különös fellebbezési szabályok helyett az általános rendelkezések alkalmazandók.