2011. évi CXLVIII. törvény indokolása a kölcsönök kamatai és a teljes hiteldíj mutató korlátozása, valamint az átlátható árazás biztosítása érdekében az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Administrator
2012. január 16. hétfő, 09:02
 
A törvény korlátot állít a kölcsönök után felszámítható kamatok, költségek elé kimondva, hogy a magánszemélyek egymás közötti ügyeleteiben alkalmazott kamat, valamint a pénzügyi intézmények hiteleinél a fogyasztó által fizetendő kamatot és egyéb költségeket is tartalmazó teljes hiteldíj mutató nem haladhatja meg a törvényben meghatározott értéket.

A törvény további célja a jelzáloghitelek árazásának átláthatóbbá tétele. Az árazás új szabályai lehetővé teszik, hogy az ügyfelek megalapozott döntést tudjanak hozni hitelfelvételnél a pénzügyi intézmények különböző hiteltermékeinek összehasonításával.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A törvény rögzíti, hogyha jogszabály másként nem rendelkezik, a felszámítható kamat, illetve késedelmi kamat mértéke magánszemélyek egymás közötti ügyleteiben legfeljebb 24 százalékponttal haladhatja meg a jegybanki alapkamatot. A kamatkikötés e mértéket meghaladó részében semmis. Az e mértéket meghaladó szerződéses kikötés azonban önmagában nem teszi az egész szerződést semmissé, a semmisség kizárólag a kamatnak a maximum értéket meghaladó részében következik be.

A korlátozó rendelkezéseket a törvény hatálybalépését követően megkötött szerződésekre kell alkalmazni.

A 2. §-hoz

Hatályon kívül helyező rendelkezést tartalmaz.

A 3. és 5. §-hoz

A törvény korlátozza a pénzügyi intézmények által fogyasztónak nyújtott kölcsönök teljes hiteldíj mutatóját oly módon, hogy a teljes hiteldíj mutató legfeljebb 24 százalékponttal haladhatja meg a jegybanki alapkamatot. Kivételt jelentenek ugyanakkor a magasabb kockázatú és magasabb költségekkel járó áruhitelek, hitelkártyához vagy fizetési számlához kapcsolódó kölcsönök, szolgáltatások igénybevételéhez nyújtott kölcsönök, amelyeknél a teljes hiteldíj mutató maximális értékére a törvény magasabb korlátot határoz meg.

A korlátozó rendelkezéseket a törvény hatálybalépését követően megkötött szerződésekre kell alkalmazni.

A 4. és 6. §-hoz

A törvény alapján az új jelzáloghitelek nyújtásánál a pénzügyi intézménynek a kamatot vagy referencia-kamatlábhoz kell kötnie, vagy hosszabb időre, legalább három évre rögzítenie kell.

Állami támogatással nyújtott lakáscélú hitelek esetén a kamat meghatározásának szabályait a támogatásról szóló kormányrendeletek tartalmazzák.

Kamaton kívül más rendszeresen fizetendő költséget a hitelező nem számíthat fel az ügyfél szerződésnek megfelelő teljesítése esetén.

A törvény meghatározza a referenciához kötött hitelkamat esetén figyelembe vehető, a hitelezőtől független referencia-kamatlábak körét. Referencia árazás esetén a felárat a pénzügyi intézmény csak a hitelkockázat változása esetén módosíthatja a jogszabályban meghatározott feltételek bekövetkezése esetén.

Hosszú kamatperiódusra rögzített kamattal nyújtott kölcsönök esetén az új kamatperiódust megelőzően legalább kilencven nappal értesíteni kell az ügyfeleket a kamat új mértékéről annak érdekében, hogy az adósnak elegendő idő álljon rendelkezésére egy esetleges hitelkiváltáshoz. Az ügyfél minden kamatperiódus végén jogosult a szerződés díjmentes felmondására, így az új kamat ismeretében költségmentesen előtörlesztheti a hitelét.

A korábban nyújtott egy évnél hosszabb hátralévő futamidejű hitelek esetén, amennyiben nem felelnek meg az új árazási szabályoknak, az ügyfelek meghatározott ideig módosíthatják vagy kiválthatják más hitelezőtől felvett új hitellel módosítási, illetve előtörlesztési díj fizetése nélkül.

Meghatározza, hogy a szerződése átalakítását kérő ügyfélnek az ehhez szükséges dokumentumokat a kérelme benyújtásától számított 30 napon belül be kell nyújtania a pénzügyi intézményhez.

Az ügyfél erre vonatkozó kérelme esetén szerződéskötési kötelezettséget ír elő: a követeléssel rendelkező pénzügyi intézmény a szerződés módosítására, illetve újrakötésére vonatkozó kérelmet nem utasíthatja el. A rendelkezés rögzíti továbbá, hogy a módosításért, újrakötésért, illetve kiváltásért a pénzügyi intézmény díjat nem számíthat fel, de egyértelművé teszi a fogyasztó számára az átalakítás rá háruló költségeit.

Kizárja a közvetítőket a hitelek átalakításának folyamatából tekintettel arra, hogy a közvetítőknek elsősorban az új hitelek kihelyezésében van szerepük.

A 7. §-hoz

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 210/A. § (1) bekezdésének hatályon kívül helyezése miatt szükséges visszautaló szövegrészek módosítása.

A 8. §-hoz

Hatályon kívül helyező rendelkezéseket tartalmaz.

A 9. §-hoz

Hatályba léptető rendelkezést tartalmaz.